Gyerek marketing vs. ártatlan gyerekversek

Egyre több marketing szakértő, pszichológus és főként szülő foglalkozik a reklámok és a marketing gyerekekre gyakorolt hatásával. Az nem kérdés, hogy a gyerekek vásárlóereje igen nagy (sőt!), ami nem kizárólag (sőt!) a játékokra és mesekönyvekre korlátozódik. Többek közt ezért, a skandináv országokban vagy Nagy-Britanniában például tilos 12 éven aluliaknak bármit is reklámozni. Az amerikai marketing viszont a szólásszabadság nevében bármilyen termék reklámját elkészítheti, lejátszhatja, a felelősséget egyedül a szülőkre hárítva. Több szakértő szerint, azonban a reklámok nemcsak vásárlásra buzdítják a legkisebbeket, hanem egy irreális világgal ismertetik meg őket, elveszik a fantáziájukat, sőt akárcsak sok sorozat és film, agresszivitást váltanak ki belőlük.

Az irreális világgal nem vitatkozunk, hiszen a legtöbb reklámfilm még felnőttszemmel nézve is utópisztikusan idillikus, de az agresszivitással már szembe szállnánk és itt meg is érkeztünk az aktuális témánkhoz. A legtöbb szociológus és tudatos szülő arra buzdítja a szülőket, hogy olvasson több mesekönyvet és gyerekverset a gyerkőceinek, TV nézés helyett, inkább olvassunk a gyereknek és olvassunk a gyerekkel.

De egyszer is belegondoltunk már az általunk is jól ismert és szeretett mesék és versek valós tartalmába? Kapitány Eszter és Kele Sára ezt megtette. Górcső alá vettek négy népszerű mondókát és csöppet sem mesés formában ábrázolták azokat.

Boci, boci tarka, se füle, se farka...

Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki! 

Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? 

Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak!

Azzal nem vitatkozunk, hogy rengeteg gyerekekre ható marketing fogás és tipp már-már gyomorforgató. Ameddig egy tanácsadó oldal azt javasolja, hogy rendezzünk be gyerekmegőrzőt az üzletünkbe, a vásárlóink kényelme érdekében, azzal nincs gondunk. Amikor azonban már arra adnak tanácsokat, hogy hogyan tudjuk megfogni a gyerekeket egy-egy ajándékon keresztül és hogyan tudjuk "törzsvásárlóvá" vagy inkább törzslátogatóvá tenni a gyerekeket, az már nekünk is sok. Ugyanez vonatkozik a reklámfilmekre is. Egy játéknak a hirdetése nyilvánvalóan a kicsiknek fog szólni, azonban sokszor már egy-egy fogyasztói termék reklámja is inkább a legkisebbeknek szól, akik erre emlékezni is fognak a vásárlási szituációban.

De! A fent látott képek tükrében azzal muszáj vitatkoznunk, hogy az ártatlannak gondolt mesekönyvektől és versektől a gyerkőceink kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak és kreatívabbak lesznek. Hiszen miért nincs annak a tehénnek se füle, se farka és miért vágta meg a török gyerek (enyhe rasszizmusra nevelés is fellelhető) a gólya lábát? (Ha egy reklámfilmben jelenne meg ez az egyértelmű rasszista megnyilvánulás a fogyasztóvédők és a nézők nem győznének ágálni a reklámfilm, a készítői és a termék ellen...).

Miért lesznek a reklámfilmektől agresszívak a gyerekek, míg a nekik szóló versektől (lásd a fenti példákat) kiegyensúlyozottak?

Vigyázzunk a gyerekekre, ne engedjük, hogy felügyelet nélkül bambuljanak a TV-re és a reklámokra, de gondoljunk bele a mesekönyvek és gyerekversek tartalmába is. 

MI a képek láttán biztosan belefogunk! 

Princz Viktória