Így mulattunk MI

Péntek este az iDoll lányok úgy döntöttek, hogy felkerekednek, nyakukba veszik a várost és részt vesznek egy szakmai rendezvényen. A mese így indult, viszont közel sem lett mesés a vége…

Pénteken került megrendezésre több év kihagyás után először a Reklámkocsma rendezvény, bulis ismerkedési lehetőség, mint a Reklámfesztivál hivatalos záró, levezető programja. Kezdő cégként hitvallásunk, hogy minden reklámos, marketinges rendezvényen ott kell lennünk, hogy a szakma megismerjen bennünket, hogy könnyebben tudjunk kapcsolatokat teremteni, ügyfeleket szerezni, így szűk farmert és magas sarkút húztunk, kisminkeltük magunkat és elindultunk az Anker Klubba, reményekkel telve. 

Maga a rendezvény számunka érthetetlen volt. Mi sárga karszalagot kaptunk, a legtöbb résztvevő azonban kéket. A kék karszalagosok egy lekerített, VIP részen lehettek, mi azonban vegyültünk a klub összes többi vendégével, így a szakmai kapcsolatok építése igencsak nehézkes volt. Mivel hűvös esténk volt, a legtöbb vendég pulóverben, kabátban érkezett így esélyünk sem volt meglátni a bizonyos sárga karszalagokat, ezért elég hamar letettünk arról, hogy lehetőségünk lesz megismerkedni a reklámszakma képviselőivel (az este első kellemetlen meglepetése), így inkább megpróbáltuk jól érezni magunkat, aminek elég jó alapot adott az a tény, hogy a Reklámkocsmára való regisztrálás során nyertünk egy üveg bort. Ezúton is köszönjük a szervezőknek! 

Borozgattunk, beszélgettünk, iDoll Orsi azonban megéhezett. Itt kezdődött az este második kellemetlen meglepetése. Az Anker Klub étlapja szerint a konyha este 10-ig, azaz 10-ig van nyitva. Mit jelent ez? Azt, hogy 10-ig én szabadon rendelhetek ennivalót. Rendeltünk egy pincértől, kiderült, hogy ő 4 órája dolgozik a szórakozóhelyen, küld egy kollégát. Rendeltünk a kollégától, aki elküldött a pulthoz azzal, hogy nála nem lehet rendelni… Így nekivágtunk a pultnak. 10 perces sorban állás, tülekedés után a pultos édes mosollyal közölte, hogy már nem lehet rendeléseket leadni – ekkor még jócskán 10 előtt jártunk, fél 10-háromnegyed 10 körül lehetett. iDoll Orsi nem az a típus, aki könnyen feladja azt, amit elképzelt, így egy újabb pincérrel való csevegés után, megkereste az üzletvezetőt, akit eleinte ki sem akartak küldeni az asztalunkhoz. Mai napi tanítás: az üzletvezetőt, mindig – minden körülmény között ki lehet hívni és neki mindig-minden körülmény között kötelessége beszélni a vendéggel, aki őt keresi! Ne hagyjátok lerázni magatokat Ti sem! Szóval az üzletvezető… Ő készségesen beismerte, hogy a pultos lány tévedett, bocsánatot kért, majd 10 után megrendelte az áhított sült krumpli mártogatót, sőt végül bocsánatkérés jelleggel még fizetnünk sem kellett érte. Köszönjük az intézkedést és az üzletvezető együttműködését… De mégis… Rossz szájízzel hagytuk el a helyet.

És ekkor következett a harmadik kellemetlen meglepetés! Taxit hívtunk a Deák Ferenc térre a Le Méridien Budapest szálloda elé. Ott ácsorgunk már 10-15 perce, már a lábunkat is megdicsérték az arra járó férfiak, amikor visszahívott a taxi társaság azzal, hogy a taxis sajnos nem tud megállni a kért helyen, így tegyük meg, hogy visszasétálunk a Deák tér másik oldalára, konkrétan oda, ahonnan jöttünk, a Király utca sarkára. Átküzdöttük magunkat a lomtalanítás kupacain, illetve az azt őrző nem barátságos külsejű embereken, találkoztunk vagy egy legénybúcsú résztvevőjével (reméljük, hogy inkább vele…) vagy egy transzvesztitával – mindenesetre egy női parókát és bőr melltartót és bugyit viselő férfival, de sikeresen megérkeztünk. Megtaláltunk a taxinkat, megkérdeztem, hogy vajon a mi nevünkre érkezett-e, amikor a taxi sofőrnek az volt a válasza, hogy nem tudja, a központ nem válaszol, ő pedig így sajnos nem vehet fel minket. Igen, jól számoljátok, jön a negyedik kellemetlen meglepetés! Felhívtam a taxi társaságot, kiderült, hogy a mi taxink előtt állunk, azonban ők nem szólnak a sofőrnek rádión, hogy megérkeztek az utasai, kérik, hogy adjam oda a mobiltelefonomat a sofőrnek, hogy megmondják neki, hogy elvihet minket… Igen, 2012, Budapest – felhívsz egy taxi társaságot, fizetsz nekik a szolgáltatásért és még a Te mobiltelefonszámládat növelnék azzal, hogy a dolgozójukkal megbeszélik, hogy melyik utas is az övé. Ha hagynánk! Ilyet se hagyjatok! Azért van rádiójuk, hogy ezeket megbeszéljék egymással!

A kisebb affér után sikerült beülnünk a taxiba. Az már csak hab volt a tortán, hogy a taxi sofőr egész úton az MLM rendszer előnyeit taglalta nekünk, majd kifejtette, hogy ne csüggedjünk, az ősi szanszkritok megjósolták, hogy idén december 21.-én véget ér a vaskor és 10 ezer év aranykor következik habzsi-dőzsivel! Szóval, viszlát vaskor, helló aranykor!

Szívből reméljük, hogy az aranykorban, amikor elmegyünk majd egy szakmai estre tényleg azt fogjuk kapni, amit ígértek nekünk, hogy, ha ételt rendelünk egy szórakozóhelyen, azt minden utánajárás és vitatkozás nélkül megkapjuk és, ha taxit rendelünk az oda érkezik, ahova hívjuk és a taxi sofőr tudni fogja, hogy értünk jött. Nekünk ez jelentené az aranykort… Nem olyan nagyok az igényeink, nem?

Szóval lehet, hogy a vaskor hatása volt ez még, lehet a holdállás nem volt megfelelő, vagy a horoszkópunk miatt történt mind ez a rossz velünk, de nem ezt szoktuk meg Budapesttől és a budapesti éjszakáktól. Így nagy duzzogva ugyan, de a hétvégén azért újra belecsapunk a budapesti éjszakába… ;)

Ui.: az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Reklámkocsma egyik főszervezőjének, Sziládi - Kovács Tibornak is elmondtuk az estével kapcsolatos észrevételeinket, ám ő nagyon készségesen végighallgatott minket, elnézést kért, amiért nem azt kaptuk, amit vártunk és megígérte, hogy a következő rendezvény már sokkal olajozottabban fog menni. Egy kezdő rendezvénynek bizony még lehetnek gyerekbetegségei, amit mi meg is értünk. Itt is köszönjük Tibornak, hogy meghallgatott Minket, hogy meghallgatta a kritikáinkat, hogy leült hozzánk beszélgetni és, hogy felajánlotta jövőbeni segítségét! Nem csak kritizálni tudunk ám…

És igen, ott leszünk a következő Reklámkocsmán is!

Princz Viktória