2013. január 31., csütörtök

2013-as év színe



A PANTONE név világszerte elismert szaktekintély a színek világában. Az 1962-ben alakult cég, egy világszerte elismert szín szabványrendszert fejlesztett ki, amelyet nem csak a nyomdatechnológia, de a lakberendezés, az építészet és a divat világa is egyaránt ismer, elismer és használ.

A cég minden évben, trend előrejelzésként kiad nyolc színpalettát, azaz 78 színt egy kis kézikönyvbe gyűjtve, vizuális inspirációkkal és a harmonikus színek bemutatásával egyetemben, továbbá kinevez egy vezető színt is. Az idei év kiemelt színe nem más lett, mint a természet bujaságát idéző smaragdzöld, azaz az Emerald 17 5641-es sorszámú árnyalat.


Így a tavalyi év nagy slágerének számító energiát sugárzó, tettekre késztető pirosas narancssárga színét (Tangerine tango) éppen egy ellenkező hatással bíró, kicsit hidegebb árnyalatú zöld váltotta fel. Ez a zöld szín talán éppen azt hirdeti, hogy álljunk meg egy kicsit, lassítsunk, és élvezzük az életet, találjuk meg a harmóniát. Ugyanakkor ez a szín a növekedést, a megújulást, a gyógyulást és a regenerációt szimbolizálja, segít az egyensúly megtalálásában. Erre pedig most mindenkinek rendkívül nagy szüksége van. Mindezen tulajdonságainak köszönhetően a szakértők szerint ennek a színnek a népszerűsége tovább fog tartani, mint egy év.

A smaragd neve a görög smaragdos-ból származik, jelentése zöld kő. Az átlátszó smaragd még a gyémántnál is értékesebb, olyan ritka. A régi korokban varázserőt tulajdonítottak neki, az istenek és a varázslók színének tartották.

Varázserő ide, varázserő oda, MI nagyon szeretjük ezt a színt és reméljük, hogy segít mindenkinek megtalálni 2013-ban a belső harmóniáját, egyensúlyát.Addig is, amíg ez bekövetkezik, kerüljön mindenki a samragzöld hatása alá! MI segítünk is ebben! Ameddig nem tudunk smaragzöld ruhákat, kiegészítőket beszerezni, vagy éppen lakásunkat átöltöztetni ebben a színbe, addig is tudunk nevében passzoló zenekarra bulizni és romantikus regényeket olvasni a témában. :)

Szabó-Princz Orsolya

A cikk a reklamipar.hu (http://reklamipar.hu/reklamkivitelezes/nyomda/2013/01/31/2013-as-ev-szine/) oldalon is megtalálható!

Forrás:


2013. január 27., vasárnap

2012-es év legjobb Super Bowl hirdetései


Az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendnek az olyan sportok, mint a kosárlabda, a baseball, a jégkorong. De ugyancsak egy fontos nemzeti sport az amerikai futball. A Super Bowl minden évben az egyik legnézettebb esemény, amely eseményre a média szakemberek is felfigyeltek, így évről-évre egyre többen, egyre kreatívabban versengenek figyelmünkért. A tavalyi döntőt több mint 110 millióan nézték, a vállalatok pedig átlagosan 350 millió dollárt költöttek egy 30 másodperces reklámspotért. Ezek a hirdetések azonban az évek során szerves részévé váltak az eseménynek, és a Super Bowl minden évben egy óriási közös élményt kínál, sport- és reklámrajongóknak egyaránt. 

Az alábbiakban bemutatjuk 2012 év 5 legsikeresebb Super Bowl reklámfilmjét és egy meglepetés ráadással is készülünk. Nézzük hát milyen a márkaépítést a’la Super Bowl.
(A videók megnézéséhez katt a címekre!)

5. - Chevy Silverado
2012 egyik talán legnagyobb kérdése az volt, hogy a maják által megjósolt világvége valóban bekövetkezik-e. Ezt a kérdést használta fel reklámfilmjében a Chevrolet is. A reklám üzenete talán úgy foglalható össze, hogy nyugi, elképzelhető, hogy eljön a világ vége, de a Chevrolet járműveken egy ilyen esemény sem foghat ki. A reklámot nem feltétlenül a témája, inkább a technikai megoldások és az általános megjelenése teszi lenyűgözővé.

4. - Doritos
A Nielsen szerint - aki világvezető pozíciót tölt be a marketing információ, elemzési rendszerek, eszközök és a professzionális ügyfélszolgálat területén – 2012-ben a Doritos – Baby Sling című reklámfilm nyerte el a legemlékezetesebb és legjobban szeretett hirdetés díját. Így ezzel a díjjal a Doritos olyan márkákhoz csatlakozott, mint a Coca-Cola, a Pepsi, az M&M, akik korábban már elnyerték ezt az elismerést.

3. - KIA Optima
Nőként nem vagyunk róla meggyőződve, hogy a KIA Optimát bármely férfi álomautónak nevezné, mindenesetre a reklám nagyonis álomszerűre sikeredett. Persze a férfiak fantáziálásának képi megjelenítése a reklámokban nem új keletű dolog, de az ennyire kidolgozott, extravagáns ábrándokhoz talán mégsem vagyunk hozzászokva. És hogy miként kerülhetett fel ez a reklám a legjobb 5 közé? Gyanítjuk, hogy a sikerhez Adriana Lima brazil szupermodell jelenléte nagyban hozzájárult.

2. – Bud Light
A Bud Light-ot gyártó Anheuser-Busch sörfőző gyár a legnagyobb Super Bowl hirdetők közé tartozik évek óta. A „Mentőkutya” című reklámfilmben a Weego névre hallgató kutya különleges trükkre képes. A nevével megegyező hangzású „Here We Go” hívószóra elindul és egy üveg behűtött Bud Light sörrel tér vissza. A reklámot az ötleten kívül talán az utolsó másodperce teszi emlékezetessé, amikor is a cég a mentőkutyák támogatására hívja fel a reklámfogyasztókat.

1. – M&M
Úgy gondoljuk, hogy ehhez a reklámhoz sok építő jellegű gondolatot nem lehet hozzáfűzni, a látvány és a hang önmagáért beszél. Jó szórakozást hozzá. :)


És az a bizonyos ráadás…
Az 1984 az Apple leghíresebb reklámfilmje, amelyet csak egyetlen egyszer vetítettek, 1984-ben a Super Bowl döntő szünetében. A reklámot - amely az Apple Macintosh személyi számítógépet propagálta - Ridley Scott (Alien) rendezte, és a valaha készült legjobb reklámnak választották.

Az Amerikai Egyesült Államokban február 3-án, vasárnap kerül sor az XLVII. Super Bowl döntőjére. A sportbarátok élőben is követhetik a mérkőzést. Super Bowl: 2013.02.03. (vasárnap) 23:30.


Szabó-Princz Orsolya

A cikk a reklamipar.hu () oldalon is megtalálható!

2013. január 23., szerda

Reszkess Pocak, a kreatív fiatalság visszavág!


Pocakról már MI is írtunk, azóta pedig csak csöndben tűrtük és tűrtük, Pocak újabbnál újabb merényleteit ellenünk és a jó ízlés ellen. Először a legújabb Danone joghurt ízekről vitatkozhattunk vele, majd a karácsonyról, pontosabban a karácsonyi örömökről (barátokkal vacsora, téli vásár, evés-ivás) próbált lebeszélni, január óta pedig a mozgásra szeretne motiválni minket. Igaz, lehet jobban motiválna, ha olyan mozgásformát ajánlana, amiben neki baja esik (jellemzően az ütős sportok vagy a darts jut ilyenkor az eszünkbe…). Na, de ne legyünk agresszívek. Nézzük mi történt Pocakkal az elmúlt néhány hónapban… 
Pocaknak 4736(!) rajongója lett Facebookon (csak a hivatalos rajongói oldalán – ezen kívül több kisebb oldala is létezik már), ahogy említettük több szpotban is főszerepet kapott, a Pocakról készült paródiák tárháza kimeríthetetlen – a horror változattól kezdve a trágáron át, egészen a szerelmesig mindent megtalálhatunk - és lássuk be, parodizálni csak azt lehet, ami jó…

De, ami még ennél is sokkal fontosabb, Pocak megnyerte az Arany Disznó díjat! Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a reklámfilmek Oscar díja, a megnyugtatás végett eláruljuk, hogy nem… Ez a díj, a filmek Arany Málna díja. És Pocak nemcsak a legrosszabb reklám díját zsebelhette be, hanem egyúttal a legrosszabb reklámfilm szereplőnek járó elismerést is (videó a díjátadóról). De még ez sem volt elég, Pocak továbbra is köztünk él és a rajongóinak a száma nőttön-nő. Két okra vezetjük ezt vissza: vagy annyira igénytelen és silány lett az ízlésünk a reklámok terén, hogy megelégszünk az ilyen színvonalú alkotásokkal is - tekintve, hogy a Barátok közt-ön és a már 8 éves (!) Jóban rosszban sorozatokon szocializálódtunk - ezen nem lepődünk meg annyira … Vagy  skizofrénné váltunk, mint Pocak gazdája, azaz Pocaknak életet adó Berta. Ez a rosszabbik eset…
Azonban, ha mégis elég kreatívnak érzed Magad, betelt a poharad - hogy stílusosak legyünk, betelt a Danone Activia joghurtos poharad - a gagyi, semmitmondó, primitív reklámokkal és 25 év alatti vagy, eljött a Te időd! Az Aranydisznó pályázatot hirdetett a legrosszabb reklám átírására. Részletek itt
Siess, csak január 31-ig lehet nevezni. Utána eljön a MI (a MI alatt a 25 év feletti véneket értjük...) időnk, hiszen szavazhatunk a pályaművekre!
A Danone szlogenje: „Szeretnél változtatni a léha hétköznapokon, egészségesebben táplálkoznál, de lövésed sincs, hogyan láss neki? Regisztrálj a megújult Activia VIP Programunkba, ahol szakértőink mellett, velem is találkozhatsz!”
A MI szlogenünk: „Szeretnél változtatni az unalmas, egyhangú hétköznapokon, vágysz és hiányolod a minőségi reklámokat, úgy érzed kiégett a marketing szakma és mind a szakma, mind a fogyasztók megelégszenek a gagyival? Indulj az Arany Disznó pályázatán és mutasd meg, hogy vannak még kreatív emberek! És a díjátadón még velünk is találkozhatsz…;)”

Princz Viktória

Művészet és gasztronómia Part 3 – Pintér Árpád (Pixeltaster) az ételfotós



Pintér Árpád (Árpi) ételfotós számos olyan neves étteremnek fotóz, mint a Michelin-csillagos Costes étterem, a már általunk is többször dicsért Bock Bisztró, de Kulka János Önéletrajzi (szakács)könyvében és a Good Food magazinban is az ő munkáival találkozhattok. Egy fotós, aki élvezi a munkáját, örül az elégedett mosolyoknak és a nyálcsorgató fotóknak. Az interjúban beleshetünk a kulisszák mögé – az egyes ételek fényképezhetőségébe, mert bizony egy főzelék nem fotogén, míg egy hal igenis modell alkat – illetve megismerhetjük Árpi véleményét a gasztroforradalomról és a magyar gasztronómia helyzetéről. Hiszen ki ismerhetné nála jobban a mai éttermek kínálatát? Nemcsak megcsodálja a tökéletesen megkomponált ételeket, hanem el is fogyasztja azokat. Álommunka? Az interjúból kiderül! (szerintünk az…)

PV: Mióta foglalkozol fényképeséssel és hogyan/miért kötöttél ki az ételfotózásnál? Mi az, amit a legjobban szeretsz a szakmádban? 
PÁ: A gimnázium után nem igazán tudtam, mit is kezdjek magammal. A képzőn gondolkodtam, de nem voltam túl kitartó rajzoló. Az is lehet, hogy nem voltam túl jó sem. Logikus lépés volt a fotózás. Práter utca, onnan egy osztálytársamon keresztül a turista-fotózás, közben a JATE-bmi. A turisták fotózása óriási tapasztalatot és gyakorlatot, azon kívül anyám konyhája némi képet adott a vendéglátásról. A vendéglátás különben sem volt teljesen idegen, gyerekkorom egy részét az imént említett konyhában, és szüleim pizzériájában, és éttermében töltöttem. Bár az még egy egész más vendéglátás volt mostani szemmel. A klasszik „híres-magyar-konyha”… Az ételfotózáshoz a turistafotózástól a nem teljesen egyenes, de nem túl hosszú úton jutottam el. Lajosmizséről Kalocsára, Kalocsáról Hajósra (borospincék), onnan a Kreatívba, onnan a „Bor és Piac”-ba (bor ismét), onnan egy mandinerrel a „Vendég”-ből a „Vendéglátás”-hoz. Végig jelen volt a bor, és a pincék. A bortól pedig egy lépés csak az étel. A Vendéglátásnál csináltam az első ételfotót. Vért izzadtam, nem aludtam sem előtte, sem utána, de rögvest megvettem magamnak az érzést, amikor elkészült.

PV: Sokat hallani arról, hogy gasztroforradalom van Magyarországon, szerinted is így van? Ha igen, akkor ez mit jelent, miben nyilvánul meg? Szerinted mit jelent a gasztroforradalom?
PÁ: Szerintem nincs már gasztroforradalom, öt éve volt, vagy hat, vagy még régebben. Nem sokat tudtak arról mit hogyan kell csinálni, elég jól elvoltak ebben a „világhírűek a magyar-konyha remekei, szóval ezt eszik, mert ezt adjuk” masszában. Gondolom volt előtte is próbálkozás, de az vagy vérszegény volt, vagy a minőségre, és az itthon nem kapható alapanyagokra építettek. És hát nyilván léteztek a méltán jó-hírű éttermek, amik tradíciót folytattak, vagy csak egyszerűen felérték ésszel, hogy minőséget kell adni. A forradalmat az új éttermek indították, még ha az arcok nem is a legújabbak J gondolok itt (a teljesség igénye nélkül) pl. Bíró Lajosra, Cseh Jánosra, Segal Viktorra, Merczi Gáborra, vagy Molnár B.-re (Molnár B. Tamás). Tamást külön is fontosnak gondolom ebben a sztoriban, mert talán attól lett forradalom a konyhából, hogy elkezdte érdekelni az embereket. És ehhez kellett valaki, aki megmutatja a publikumnak. Persze nem csak ő, sokan mások is, de fontos volt a sajtó, és a blogok. Tamás kapocs volt az utca, és a konyha között, egy valamiféle megszállott… A gasztroforradalom itthon egyrészt azt jelenthette, hogy néhányan, a valóban újnak számító konyhatechnológiai eljáráson felül a gyakran ősinek számító módszerekre is tátott szájjal tekintettek, melyeket már a francia, vagy olasz nénikék is a mamie-től, vagy a nonna-tól tanulták, másrészt pedig elkezdtek tálalni. Szépen, ízlésesen, már amikor sikerült persze. Már nem csak az éttermek voltak kitalálva, hanem az ételek is.

PV: Gasztroforradalom ide vagy oda, az elmúlt néhány évben jelentős változások történtek a magyar vendéglátásban. Te, mint fotós milyen változásokat vettél észre? Gondolok itt a tálalásra, az ételek textúrájára, állagára, az alapanyagokra, stb.
PÁ: Elsősorban az feltűnő, hogy ez alatt a pár év alatt a vendéglátás a táplálkozás kielégítésén túl már egyfajta szórakozást is nyújt. Játék ízekkel, textúrákkal, színekkel, formákkal. Ez nekem kapóra jön. Egyrészről jó színben harmonizáló témát fotózni. Szeretem a textúrák kiemelésére legalkalmasabb beállításokat, megvilágításokat próbálgatni. Az ízek pedig általában már csak az enyémek.
Alapanyagok tekintetében is rengeteget változtak a dolgok. Például szinte mindenki számára hozzáférhető vagy ezer féle tengeri élőlény a világ minden tájáról a különböző szakboltokban, és hazai termelők is megértik lassan, hogy jól járnak, ha azt termelik, amit a séfek a frigóban akarnak látni, bár amennyire tudom ez nem egyszerű.
Ilyen nyersanyag választéknál pedig végtelen a lehetőségek száma. Csak a fantázia, és a jó ízlés szabhat határokat, de ez már a jó séf ismérve.  Érdekesnek tartom, hogy a jó alapanyagokból készült ételek általában jobban is fotózhatóak, de ez nem következik automatikusan egymásból. A tradicionális konyhai receptek is jobban tálalhatók friss, jó minőségű áruból, mint konzervből.

PV: Mi most a séfek kedvence? Mi számít „trendinek”? Alapanyag, tálalás, beállítás, díszítés, jöhet bármi…
PÁ: Alapanyag fronton egyértelműen trendi a hazai, lokál termelőtől beszerzett dolgok, amiknek természetesnek kellene lenni sok-sok éve. Erősítenek halfronton, aminek szintén nem a „trendi” felsorolásban kellene szerepelnie. Hal, szinte minden menüben szerepel már. Bőrével, anélkül, gyönyörűen fotózható, jó világításban a húsnak, bőrnek elképesztő textúrája van, egyúttal a legnehezebben fotózhatók a fehér húsú halak. Főleg, ha netán valami sötétebb mártással, körettel érkeznek a lámpák alá. Ha túl nagy a kontraszt, nem egyszerű bevilágítani.
A tálalás mostanra teljesen séftől, étteremtől függ. Régebben voltak divatos ételek, tálalások, de mostanában mindenkinek megvan a saját stílusa, mind az ételben, mind annak tálalásában. Simán felismerek egy-egy séfet a kitálalt ételről, persze főleg azokat, akikkel már dolgoztam.
Vannak hosszabb - rövidebb ideig tartó divatok, mint például a tejhab. Minden mellé oda-pöttyintettek egy pár csöppet belőle. Volt, amin mutatott, volt, amin nem, de általában nem kedveltem. Először nem mindig ételre asszociált az ember, amikor látta, ha érted mire gondolok… Mostanában csak indokolt esetekben pöttyintenek. Idővel kiforrnak a dolgok. Könnyebb dolgom van egy újragondolt gulyással, paprikás krumplival, vagy egy új felfogásban tálalt somlóival, mint a klasszikus formákkal, ahol általában rendezettebb a tálalás, fontosabb a geometria. Itt is van kivétel, Takács Lajos például első pillantásra a klasszikus tálaláshoz képest is egyenesen rendezetlennek tűnő tálalási módja annyira erős látvány, hogy a kész anyagot is percekig bámulom. Annyira egyéni, hogy letagadhatatlan.

PV: Van beleszólásod az ételek tálalásába étteremi fotózásnál? Mennyire konokok a séfek? Meghallgatják és elfogadják a véleményed?
PÁ: Szinte sosem szólnak bele, hogyan világítok, milyen beállításokat használok, előre megbeszéljük, kinek mire van szüksége, onnantól kezdve nincs probléma. Nagyjából tudom, kinek milyen stílus felel meg, a styling eszközöket, stílust meghatározza ki a megrendelő. A hely hangulatát is vissza kell adnia, ha csak egy ételük fotóján keresztül is, ami nem ugyanaz egy öt csillagos szállodánál, mint egy napi menüt is kínáló étteremnél. Nem ugyanaz a közönség.Sok séfet régóta ismerek, kölcsönös a bizalom és a tisztelet. Szeretem, ha megmondják a véleményüket a kész anyagról, mindig végig tudják követni mit csinálok, közben is alakíthatunk a dolgon. Ha változtatni akarnak a kész fotón, szinte mindig az étellel van problémájuk, nem a világítással, vagy a beállítással. Amikor nem tetszik nekik valami akkor tányér fel, irány a konyha, újra tálalás, vissza a lámpák elé, és ez addig megy, míg nem elégedett mindenki. Aztán fülig érő szájak… Nem bírom megunni!
A séfek konokok. Én pedig türelmes vagyok, szinte soha nincs nézeteltérés. Egyszer-egyszer feszültebb a hangulat, de sokkal több a röhögés. A jó a hangulat sokat számít.

PV: Én, mint Facebbok használó azt látom, hogy az általam kedvelt éttermek egyre-másra teszik fel a különböző ételfotókat. Amióta megerősödött az online kommunikáció, illetve a közösségi oldalak szerepe, megváltozott a munkád? Megváltoztak az igények? Több képet igényelnek az éttermek?
PÁ: Sokat dolgozok Facebookra. Sosem úgy készítem a fotókat, hogy „csak” arra megy, igazából nem is igen mond senki olyasmit, hogy „ne vidd túlzásba, csak fészbúkra megy…”, mivel léteznek éttermek, melyek szinte csak azon keresztül kommunikálnak, a saját oldalak itt-ott már csak mutatóban vannak. Ugyanolyan fontosak ezek a munkák is mintha saját web-oldalra készülnének.

PV: Mi a kedvenc ételed, mint magánszemély és mi a kedvenc ételed/alapanyagod, mint fotós? Van olyan magyar étel, amitől, mint fotós már sikitófrászt kapsz (annyit fotóztad már, annyira újragondolást láttál már, annyira fotózhatatlan, stb.)? Miért?
PÁ: Anyám kosztja mindig anyám kosztja marad. De csak otthon vagyok képes olyasmit mondani, hogy „nem szeretem”. Fotózásokon szinte mindent megeszek, legalábbis megkóstolok. Lefotózni viszont nem mindent tudok, azaz le tudom fotózni, csak nem úgy ahogy szeretném. Nem egyszerű a paprikás ételeket fényképezni, nem egyszerű főzelékeket bevilágítani. Ritkán annyira pofásak, színesek, hogy felkeltse az emberek figyelmét egy képen keresztül. Nem a szépségük miatt szeretjük, vagy nem szeretjük ezeket, hanem azért, mert jó ízűek, vagy mert gyerekkorunk óta esszük. Olyankor a környezet, a styling, a háttér kell, hogy elvigye a balhét, esetleg valami díszítés. Világítással majd’ mindenen lehet segíteni. Sokkal nehezebb a természetes fényeket úgy irányítani, hogy az elvárt hatást hozzák. Épp erre gyúrok.


Princz Viktória

Képek forrása: Pintér Árpád, Pixeltaster (http://www.pixeltaster.com/)
A cikk a reklamipar.hu (http://reklamipar.hu/marketing/horeca---turizmus/2013/01/24/pinter-arpad-pixeltaster-az-etelfotos-muveszet-es-gasztronomia-3-resz/) oldalon is megtalálható!

2013. január 21., hétfő

A szájreklám fontossága

Ők a barátaim

- Ez a király azért olyan hatalmas, mert egyezséget kötött az ördöggel - mondogatta egy szentfazék az utcán. A fiú ideges lett.
Később egy másik városban hallotta, amint mellette azt mondja egy férfi:
- Itt minden föld ugyanazé a birtokosé. Ördögi dolog ez!
Egy nyári estén egy szép nő haladt el mellette.
- Ez a lány a Sátánt szolgálja! - kiáltotta felháborodottan egy prédikátor.
Ekkor határozta el a fiú, hogy megkeresi az ördögöt.
- Azt mondják, maga hatalmassá, gazdaggá és széppé teszi az embereket - mondta neki, amikor rátalált.
- Nem úgy van az - felelte az ördög. - Akiket hallottál, azok a barátaim, és engem reklámoznak.

Paulo Coelho (2012): Mint az áradó folyó, Athenaeum 2000 Kiadó, 91. oldal 

2013. január 20., vasárnap

Művészet és gasztronómia Part 2 - Vomberg Frigyes a foodstylist (?)



Vomberg Frigyes neve a vendéglátás szakmában ismert - szakács, főzőtanfolyamok rendszeres oktatója, tanácsadó és foodstylist – munkájával többek között Stahl Judit szakácskönyveiben is találkozhattunk. A foodstylingról, annak szép és kevésbé szép oldalairól, valamint a magyar gasztronómia jelenlegi helyzetéről beszélgettünk, egy igaz meg nem alkuvó, az ételek szépségében és egyszerűségében hívő, fölösleges csicsabicsát mellőző szakáccsal. Mert Vomberg Frigyes szakács! Ízig-vérig szakács!

PV: Mióta foglalkozol foodstylinggal és hogyan/miért kötöttél ki itt? Mi az, amit a legjobban szeretsz a szakmádban?
VF: Az ételfotózást 1994-ben kezdtem el. Ebben az évben rendeltek először anyagot, amiért számlát is állítottam ki. Nem sejtettem, hogy ez ilyen meghatározó lesz az életemben, csupán egy másodállásnak, egy jó bulinak tartottam, amibe lassan belesodródtam, némi kényszer hatására is. Eleinte nem szorultam rá, hogy elgondolkozzam, mi lenne, ha a fotózásokból élnék, és nem ástam bele magam ebbe a szakmába, mert én szakácsnak éreztem magam, és azt hiszem a mai napig is így gondolom. Ha ebből a szemszögből nézem a dolgot, akkor nem vagyok jó foodstylist, mert szakács fejjel gondolkozom, szemlélem a dolgokat, és próbálom megvalósítani a megrendeléseket. Hát ez nem sikerül mindig felhőtlenül.
Úgy hiszem nekem nem ez a szakmám, (szakács maradtam) csak a megélhetésem, ezért egyre kevesebb dolgot szeretek benne. Nehezen viselem a hozzá nem értő fontoskodó, felelősséget nem vállaló, dönteni nem képes, fizetni nem akaró ügyfeleket, megbízókat.

PV: Kik a megbízóid? Kiknek, milyen célra dolgozol? Hol találkozhattunk már a munkáiddal?
VF: A megbízóim reklám ügynökségek, kivitelező cégek, és nem ritkán ezek kizárásával, maga a terméket előállító cég.
Így a megbízóim igen széles körből kerülnek ki. Készítettem már macska eledelt is, de kértek ételeket egy energiával foglalkozó cég számára is. Tehát nem lehet tudni mikor, ki akar ételfotókat, filmet forgatni. És nem tudom, mikor jövök én a képbe. Viszont vannak cégek, akiknek nem dolgozom, nem vagyok hajlandó elviselni a hülyeségüket, és a modorukat. Azt hiszem, ezt nem engedhetném meg, mert a pénz világában ez piacvesztést jelent. Igen ám, de engem nem a pénz csinált! Hát ilyen mentalitással nehézkes mozogni a reklám szakmában, tisztában vagyok vele, de én szakács maradtam.
A munkáimmal főzős újságokban, reklámokban, csomagolásokon, recept füzetekben, könyvekben lehet találkozni. Sokszor névtelenül vagyok jelen, mert kifizetve a terméket többé nem tartozik hozzám, nekem nincs jogdíjam, én az ételt készítem, nem én fotózom.   
Lazac fehérrépa lepényen
PV: Hogyan képzeljük el a munkádat?
VF: A munkám gyakran meghatározhatatlan helyszíneken, nagyon nomád, rossz körülmények között zajlik. Akkor érzem jól magam, ha otthon fotózhatok, mert akkor mindenem megvan, és működik, nem kell aggódnom, hogy nem kapok asztalt dolgozni, vagy lefagyok munka közben.
A forgatásokkor hazánkban eléggé mellőzve kezelnek minket, nem értik meg hogy egy kis nyeklő-nyakló kempingasztalon, rossz hűtővel nem lehet normálisan dolgozni. Ha a produkció külföldi foodstylist munkáját veszi igénybe, akkor annak ki van fényezve mindene, nem kívánhat lehetetlent. Persze lehet, hogy jobban, szebben dolgozik, nem kicsit drágábban, de az is lehet, hogy azért kell külföldi munkatársat hozni, mert más nem vállalja el! Ezt mindenki tegye abba a skatulyába, amibe akarja. Szerencsére nekem is volt részem külföldi produkciókban részt vennem itthon is, és külföldön is, Érezhetően más a hangnem, a hozzáállás, maga a stílus, teljesen más, már szinte élvezhető. Emberek mernek döntéseket hozni, és vállalják a véleményüket, sőt kikérik az én véleményemet is.
De azt hiszem mindenkinek nehézkes a munkája a maga területén, és mindenki szakmájának vannak szép részei is, tehát az enyém sem más, mint a többi, csak kevesebben művelik.

PV: Hogyan lesznek az ételek olyan szépek, kívánatosak a képeken? Használsz mesterséges anyagokat? Az ételek ehetőek maradnak a fotózás után is?
VF: Az ételek maguktól szépek, csak az ember elrontja, rosszul áll hozzá, másképp akarja megjeleníteni, vagy csicsa-bicsát varázsol belőle. Tehát az egyszerűnek tűnő tiszta dolgok a szépek.  A kamerának dolgozni nehéz, meg kell szokni a látásmódot. Mást lát, mint a szem, és azt, amit lát élesebb, részletesebb. Tehát alkalmazkodni kell a kereső ablakhoz, és nem kell egy tányéron minden tudásunkat megmutatni, mert akkor nagy zűrzavar a vége.
Én ritkán használok mesterséges anyagokat. Amiket használok, azok ehetőek, csak az adott anyag mennyisége, vagy oda nem illősége miatt nem biztos, hogy ízletes. Ezeket akkor használom, ha a megrendelő, nem elégedett a saját termékével, és nekem kell azt előállítani, vagy forgatások alkalmával nagy száradásnak, hőnek, várakozásnak van kitéve. Ebben az esetben kénytelen vagyok megoldani a feladatot, mert a látvány a fontos.
Normál esetekben az ételek kitűnően fogyaszthatók, nagy lakomákkal faljuk fel a végén, bár addigra hideg, és már nem a legoptimálisabb, de igazán ízletes. Nincs vegyszeres kezelés, hókusz - pókusz. Igyekszem olyan ételeket készíteni, amiket más is elkészíthet, és épp olyan ízletes szép lehet az ő étele is. Talán nekem nagyobb a rutinom. Van egy videó sorozat a neten ott szabad kezet kaptam a cégtől, ami nagyon ritka, és megtisztelő. Azokat az ételeket forgatás után azonnal megeszik a résztvevők, de jelent már meg ételhordó is, hogy ne vesszen semmi kárba. Így hitelesnek tartom, emberközelinek a munkát és a készterméket.         

PV: Sokat hallani arról, hogy gasztroforradalom van Magyarországon, szerinted is így van? Ha igen, akkor ez mit jelent, miben nyilvánul meg? Szerinted mit jelent a gasztroforradalom?
Gesztenyés zöldhagyma krémleves
VF: Ebben a kérdésben csak szakács mivoltomban tudok válaszolni.
Eleinte én is azt hittem, hogy forradalom, de az elhúzódása miatt, és az általános értékvesztés miatt, amiben társadalmunk él, inkább szemléletváltásnak nevezném.
Ez megkerülhetetlen tényező, és örömteli, hogy erősödik, fejlődik. Eleinte irtani akarták, szakmán belüliek voltak a legnagyobb ellenzői, mert nem értették, nem akartak tanulni, nem fogadták el, hogy rosszat tanultak eddig, és még azt a rosszat is elfelejtették.
Hajlamosak vagyunk az önámításra, hogy mi milyen jók vagyunk, milyen híresek, mennyire ügyes gyerekek, csak lehet, ezt máshol nem veszik észre! Mindenben más a hibás, nekünk semmi felelősségünk! Ebben a gondolkodásban élni nem előre mutató! Szerencsére mindig vannak józan, sokat látott emberek, és ha ezek csoportba tömörülnek, megerősödnek, nő a holdudvaruk, elindul valami. Hát így indult el a másképp gondolkodás, így erősödött a szellem, köszönhetően Molnár B. Tamásnak, aki bevágta az álló vízbe a fél téglát és irtóztató hullámokat gerjesztett. Elindult egy új generáció, aki rengeteget képezte magát, olvasott, kísérletezett, vagy tapasztalatokkal tért haza. Szóval megjelentek a jó szakácsok, és megjelentek a szakácsok, mint étterem tulajdonosok is. Innen kezdve nem volt megállás, mert a piacon is van kereslet, vannak igényes vendégek, akik nem egy hatalmas adag zsíros pörkölttel, mellé két enyhén száraz kenyérrel akarnak jóllakni, hanem kevesebb mennyiségű, de minőségben jobb ételeket szeretnének. Megjelentek a termelők is, akik ezt az árut meg tudják termelni, és nem mennyiségben gondolkodnak, hanem minőségben. Hát akkor meg is mondtam szerintem mit jelent a gasztroforradalom, és az is érthető, hogy miért harcolunk még most is. Ezt nehéz elfogadni sok embernek, mert másban nőtt fel, mást tanult és másképp szocializálódott. Azt sem szabad elfelejteni, hogy jelenleg minőségi éhezés van! Elszomorítóan nagy az árérzékenység, kevés jut megélhetésre, és ez sajnos nem erősíti a pozícióinkat.    

Variáció körtére
PV: Gasztroforradalom ide vagy oda, az elmúlt néhány évben jelentős változások történtek a magyar vendéglátásban. Te, mint foodstylist milyen változásokat vettél észre? Gondolok itt a tálalásra, az ételek textúrájára, állagára, az alapanyagokra, stb.
VF: A munkámat tekintve nem vettem észre semmit. A cégek felénél maradi emberek a megbízók, máshol húszon éves elvarázsoltak, akiknek fogalmuk sincs mit kéne tenni, mi az előre, csak a megbízó szerepében tetszelegnek.
A cégeknél félévente cserélődnek ezek a fiatalok, meg sem értik, hogy mivel foglalkoznak, vagy semmibe veszik a fogyasztót, vagy a silány terméket lakkozzák.
De szerencsére itt is vannak előre mutató építkező, értéket képviselő cégek, igaz ezek vannak kevesebben, viszont élmény velük együtt dolgozni.   

PV: Szintén az elmúlt néhány évben észrevehetően több lett a szakácskönyv, a gasztro magazin, megnőtt az online kommunikáció szerepe, egyre több ételfotóval találkozunk. Ez a trend mennyire van hatással a munkádra?
VF: Ez nagyon jó, hogy fejlődünk, és több lehetőség van a gasztronómiával foglalkozni. Sokat segít a szemléletformálásban, fiatalos lendületet ad. A gasztronómia is olyan, mint a labdarúgás. Mindenki csinálja és mindenki ért hozzá!
A fotókat manapság telefonokkal is elkészítik, és egyből megy a netre. Hát ez a gyors kommunikáció. Igen, ez mind hatással van, háttérbe kerül a szerepem, és a fotós szerepe is, de talán pár év múlva ez még erősebbé válik. Tehát érdemes új állást néznem azt hiszem…

PV: Mi most a kedvenc? Mi számít „trendinek”? Alapanyag, tálalás, beállítás, díszítés, jöhet bármi…
VF: Erre nem tudok mit mondani. A megrendelő dönt. Ha próbálok modernebb lenni azt mondják, hogy erre nem fogékony a célközönség, és marad minden az eredeti elképzelés szerint. Én alkalmazott vagyok, akinek fizetnek, tehát a megrendelő igényeit kell kielégítenem, nem a sajátomat.

PV: Mi a kedvenc ételed, mint magánszemély és mi a kedvenc ételed/alapanyagod, mint foodstylist? Van olyan magyar étel, amitől, mint foodstylist már sikitófrászt kapsz (annyiszor találkoztál már vele, annyi újragondolást láttál már, stb.)? Miért?
VF: Nekem nincs kedvenc ételem. Mindet szeretek, ami jó. Élvezem az ételeket, az ízeket, szeretem, ha más főz, élvezem az apró részleteket, szóval szeretem a jót.
A kérdés másik részét tekintve, minden munka egy kihívás. Minden étel adott helyzetben más, és hiába szerepel sokszor valami, nem tudom, adott esetben mi látszik lényeginek, és mi nem. A termék dönt, és így az azonos ételek is más hangsúlyt kapnak. Minden munkában benne van a bukás lehetősége, bármilyen kis munka is legyen, ezért a lehetőségeimhez képest igyekszem, hogy alaposan felkészüljek, kevesebb esélyt adjak a váratlan eseményeknek. Márpedig mindig vannak váratlan események, de ezért hívnak, hogy ezeket megoldjam valahogy.
Mint szakács én nem ellenzem az újragondolásokat. Mindenki próbálkozzon, majd a vendégköre eldönti, hogy elfogadja azt, vagy sem. Vagy az ételt, vagy a vendégkört cseréli le, vagy elmegy más szakmába, ha nem tud megalkudni.
Hát így lettem foodstylist.

Princz Viktória

Képek forrása: étel képek: Vomberg Frigyes, portré: Essencia főzőiskola Facebook oldala
A cikk a reklamipar.hu (http://reklamipar.hu/marketing/horeca---turizmus/2013/01/21/vomberg-frigyes-a-foodstylist-muveszet-es-gasztronomia-2-resz/#content) oldalon is megtalálható!